főoldal 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
Hartvig Lajos (1961)

Bánáti Béla

Bánáti Béla:
...Egy olyan társadalmi-, gazdasági-, kulturális- és termékevolúciónak vagyunk tanúi, amit a fogyasztói szemlélet generál. Hiszen a gondolatok csak úgy tudnak újra és újra beépülni ebbe a folyamatba, ha az előttük lévő terepet letisztítják. Letűnnek azok a termékek, amelyek tíz évvel ezelőtt voltak, új csomagolóanyagot kapnak, és az új gondolat egy új termékben fogalmazódik meg. A másik oldalról viszont ennek a fejlődésnek nagyon nagy ára van a környezetvédelem területén. Eközött a két dolog között kellene megtalálni azt a harmóniát, ami a világ fejlődését megfelelő ütemben biztosítja, de nem éljük fel magunkat.

...Azt hiszem, nem fogtuk még fel, hogy a miénk egy teljesen múlandó tevékenység lesz, és nem készültünk fel ennek sem a személyes, sem technikai kezelésére. Épületraktárak nincsenek, az épletek lebontódnak, jó esetben készül róluk valamilyen rögzítés, és aztán kész, vége.

Hartvig Lajos:
...Jól vagyok. A világot, amiben élünk, hallatlanul izgalmasnak tartom. Másrészt nekem van abban gyakorlatom, hogy megtanuljam magam akkor is jól érezni, ha a külső körülmények ezt különösebben nem indokolják. Általában az embernek szüksége van arra, hogy időnként megálljon egy pillanatra, és kicsit megveregesse a saját vállát.

...Az, hogy egy építészembernek mi a célja, talán elég egyértelműen megfogalmazható úgy, hogy az ember házakat csinál a saját és a világ dicsőségére. A másik fontos dolog, hogy az ember ezt a kis életét lehetőleg boldogan élje le, és hogy maradjanak utána utódok is.

...Itt ez a nagy mai magyar valóság, amiben meg kell próbálni olyan házakat építeni, amik már nem csak bennünket érdekelnek. Az EU tagjaiként nem csak magunknak építünk. Ha be akarunk kapcsolódni egy olyan kultúrának a vérkeringésébe, ami egész Európát jellemzi, akkor olyan házakat kell tudnunk produkálni, esetleg külföldön is, ami általában az európai kultúra folyásában is fontos.

...Ha nem jön létre az, amit az ember legbelsejében megfogalmazva meg akar valósítani, az nagyon nagy részt attól függ, hogy az emberben néhány év gyakorlat után működik az öncenzúra. Számtalan grandiózus, nagyvonalú, kreatív terv így megy a falnak, és előbb-utóbb megvonja az ember a vállát, hogy ugyan, már úgysem lesz belőle semmi. És ez a legnagyobb baj. Hogy ez meg fog-e változni? Biztos vagyok benne, hogy igen. Előbb-utóbb Budapest is olyan terepe lesz az építészetnek, mint Párizs, Genf, Zürich vagy Graz.

 

Budapesti Német Iskola
Budapest, XII., Cinege utca 8/c
Építész tervező: Bánáti és Hartvig Építésziroda
Felelős tervező: Hartvig Lajos, Matus István, Brigitte Scheffler, Ulrich Scheffler
Építtető: Budapesti Német Iskola Alapítvány

A diákok 2001 szeptemberében vehették birtokba a 7900 négyzetméteres, 2.3 milliárd forintból megvalósult új német anyanyelvű iskolát. Az épület hatalmas méretei ellenére sem bántja az őt körülvevő természetet, hanem kihasználja az adottságokból fakadó előnyöket. A tervezőknek sikerült elkerülniük azt a ridegséget, amelyért a modern építészetet oly sok vád érte és éri. Az iskola barátságossága elsősorban a felhasznált anyagoknak, és az egyszerű, de egyben rafinált térszerkezetnek köszönhető. Látszik, hogy itt a gyerekeket komolyan veszik, a környezet - s a rendszer -, amelyben együtt kell működniük, valóban tiszta, átlátható és nyitott. A ház kiváló bizonyíték: a jó építészet valóban képes arra, hogy akár a legösszetettebb fogalmak lényegét is megragadja és közvetítse azt szavak - gyakran üres frázisok - és félreértések nélkül. Ha belépünk az új budapesti német iskolába, és elképzeljük, hogy milyen is lehet itt kiskamasznak lenni, mindez pillanatok alatt érthetővé és érzékelhetővé válik.

 

 

• design: epiteszforum.hu • 2004© •