főoldal 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
  Erick van Egeraat
Z. Halmágyi Judit
Tiba János és Bódi Eszter

Erick van Egeraat:
Ahhoz, hogy túlélj és jó életet élj, azokat a dolgokat kell jól csinálnod, amelyekről azt gondolod, hogy jól tudod csinálni. Most, huszonnégy évi munka után úgy érzem, a megfelelő helyen vagyok. Szeretem a munkát, úgy, ahogy csinálom. Azt hiszem, őszintén csinálom, és remélem, hogy amit csinálok, az pozitív módon járul hozzá mások életéhez. A világ, amiben élek, nagyon pörgős. Olyan világ, melyben egyidőben sokféle embernek kell lennem, egy héten alatt folyamatosan váltogatnom kell a szerepeket, a hozzáállásomat, a nyelveket.

A partneremmel naponta találkozom, és ez nagyon fontos nekem; de sajnos a gyerekeimet nem látom minden nap, és ez nem annyira jó. A legidősebb tizennégy éves, a másik kettő tizenkettő illetve négy éves. Azt hiszem, ahogyan hozzájuk viszonyulok, az elég különleges, de persze ha eszembe jut, hogy mit szeretnék, hát akkor intenzívebben és hosszabb ideig szeretnék velük lenni.

Körülbelül reggel kilenc körül jutok az igazi, nevezzük praktikus munkához. Nyolcig dolgozom, és aztán este elmegyünk vacsorázni, és ez a vacsora biztos, hogy olyan emberekkel zajlik, akikkel üzleti dolgokról szeretnék beszélni. Ezekkel az emberekkel csak nagyon ritkán vagyok magánjellegű kapcsolatban, ritkán barátok vagy rokonok. Igen, ha elutazom, sokszor az üzleti ismeretségeimmel utazom. Mindez nagyon vonzóvá teszi ezt az életet, de sokat is követel tőlem.

Tiba János:
Azt gondolom, az élet egyre élvezhetőbb Budapesten. Egyre több ember értékeli a minőséget: az életmód minőségét - beszéljünk akár jó éttermekről, akár jó épületekről.

Nem az az ember vagyok, aki ebben az értelemben a magán- és üzleti érzelmeket el tudná választani egymástól. Azt hiszem, az építészet sem szigorúan üzleti dolog, nagyon sok közünk van az érzelmekhez.

Ami érdekes, hogy a gondolkodásmódodat elég világosan tudod alakítani, tudva, hogy nemzetközi környezetben vagy: a hozzáállásodat, a viselkedésedet, még a saját értékrendedet is másképpen kell megítélned, amikor Budapesten vagy vidéken vagy. Az én környezetemben nyitottak az emberek, nyitottak a különbségekre. Őszintén szólva, nem kellene helyinek lennem, lehetek itthon nemzetközi is. De jobb érzés helyinek lenni.

Bódi Eszter:
A fejlesztés nagyon komoly dolog, nagyon sok pénz játszik benne, és persze nagyon szigorú szabályok vannak a megrendelő és az építész között. Ezekhez a szabályokhoz alkalmazkodni kell, ami azt jelenti, hogy tudnod kell, mivel jár az, ha egy pénzügyi döntést meghozol. Mert a folyamatban ott a pénz.

Z. Halmágyi Judit:
Két gyerekem van, igen, egy lányom és egy fiam, tizennégy és tizenkét évesek. Úgy foglalkozom velük, hogy a szabadságukat mindenképp meghagyjam. Hogy kicsit irányt mutassak, hogy segítsek abban, hogy önmaguk lehessenek. Nem az számít, hogy mennyi időt töltesz velük, hanem hogy ez az idő mennyire sűrű, milyen az együttlét értéke. Azt gondolom, ez mindenütt így van, itt az irodában, más társaságokkal, a csoporttal, hogy amikor koncentrálunk valamire, brainstormingolunk, a legfontosabb a percek vagy órák intenzitása.

Mindannyian tudjuk, hogy az ország rengeteget szenvedett, és a gondolkodásmódunk, az akaratunk, a lelki erőink ezt megsínylették. Tizennégy vagy tizenöt éve harcolok már. Kicsit meg szeretnénk változtatni azt, ahogyan az emberek ebben az országban gondolkodnak.

Lehet, hogy meg tudjuk változtatni a magyar társadalom vizuális érzékenységét, és kicsit ki tudjuk nyitni a fejeket. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy egy bizonyos szintnél ne adjuk alább, a megközelítési módjainkat, az elemzést, a vizuális minőséget; az életemnek ezt a, mondjuk, második haborúját megnyertem. Emiatt nagyon boldog vagyok.

ING Központi Irodaház
Budapest, VI., Dózsa György út 84/c.
Építészet: EEA Budapest Erick van Egeraat associated architects
munkatársak: Benkő Ágnes, Beczner Balázs, Darko Kovacev, Bódi Eszter, Tiba János, Z. Halmágyi Judit, Michael Rushe, Balajti Zita, Gyüre Zoltán, Bálint Zsófia, Gutvill Zsófia, Láncos Áron, Grand Gabriella

Az új, madzagolt, szálkás valami egy jellegzetes modern épület mellé épült. A régi, legendás Szakszervezeti Központ (1949), aminek rekonstrukciója - a gyűlésterem megújulása nélkül - 2002-ben készült el Erick van Egeraat tervei szerint, számos alkalommal volt az egykori egyeduralkodó kommunista párt kongresszusainak színhelye. A mellette álló új ház előképe: a becsomagolt Reichstag Berlinben, á la Christo. Igen nagy tömb, mélyen benyúló udvari szárnnyal, az irodaterület 25000 m2. "Párjánál" hosszabb főhomlokzata szándékoltan bomlik három részre, hogy ne legyen monoton, átvezessen a villaszerű beépítések világába. A ferdített, keskeny álló ablakos, sokvonalas kő-üveg-fém kompozíciót ákom-bákom irányú krómozott szalagok kötözik egybe. A szalagok lámpákat rejtenek, amik este sejtelmes fényekkel vonzzák a tekintetet. A homlokzat a végeken röviden befordul, a balszéli bankfiók üvegportálja fölött még a benti mennyezetre is aláfordul. Az udvari szárnyra csomagolás már nem jutott, ott csak a falak ferdék, a vakolt tömegek csúszkálnak és a változó méretű ablakok ugrálnak föl-le.

 

 

• design: epiteszforum.hu • 2004© •